Joggal kérdezhetnéd, hogy egy ilyen oldalon miért beszélgetünk COVID-ról, gazdasági válságról. Az igazság az, hogy még soha ennyire nem volt szétválasztható a fizikai a szellemitől. Különös kontrasztot képez a főcímben szereplő két világ. S e kontrasztban megbúvó már igen és még nem feszültségek közt balanszírozik jelenleg az egész világ. De van egy irányadó pont, melyen végighaladva értelemmel bontakozik ki a jelenkor helyzete, s egyszersmind meg is tölti vele azt. Írásom lényege a gondolkodás megváltoztatása, vagy az arra való ráhatás.
Szellemi szinten a Föld történetében soha nem látott változás megy végbe. Ezt szokták aranykornak hívni. Sokan tudnak vagy hallottak már róla. Akkor is, ha nincs tisztában az összefüggésekkel és nem is konkrétan, csak közvetetten találkozott már vele. Ilyen pl. 2012-es Maya-jóslat. Itt tévesen világvégével fordították (de közel sem biztos, hogy nem szándékosan) miközben ez egy világkorszak végét jelöli. Valóban megtörtént egy energetikai váltás és ez folyamatos, most is épp történik. Ebben vagyunk, ez hat ránk.
De miről is van itt szó?!
Szakzsargonnal élve a bolygó a 3. dimenziós vaskorból átemelkedik az 5. dimenzióba, ahol is aranykori minőségek bontakoznak ki. Jó lenne tudni, mik is azok az aranykori minőségek. Azt hiszem, az ember formájához valamiféleképp hozzátartozik az a fajta elképzelés, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek maguktól. De ez korántsem így van. Mindig minden egy folyamat, egy-egy jól meghatározható szakasz, melyben minden egymásra épül és beépül. Ennek a folyamatnak a haladási iránya maga az út, melynek kiteljesedésétől még távol vagyunk, hiszen most kezdjük kialakítani. Vagyis az aranykori minőség bennünk van, mi változtatjuk át a világot. Ez a változás innen a Földről tekintve borzasztó, kaotikusnak látszik. Mégis akkor milyen aranykorról beszélünk?
S evvel elérkeztünk ennek a bejegyzésnek a fő témájához. Hogy találom meg Önmagam ebben a világhelyzetben, s hogy kerül így minden a helyére?
Amit látunk minden olyan fájdalmas. Családunkon belül, barátaink, környezetünk mind-mind hozza a nehéz megoldásokra váró helyzeteket. Csak az én környezetemben az elmúlt időben olyan sokan eltávoztak e Földről. Ez mind-mind magyarázatért kiállt. Persze nem ismerjük, s nem érthetjük az isteni tervet, de aki elég figyelmes észrevehet összefüggéseket, megláthat dolgokat egy másik „dimenzióból”, szemszögből. S különben is, ami ennyi nehézséggel, áldozatos önmagunkon való munkával jár, nem lehet rossz végkimenetelű.
De vissza az eredeti gondolathoz. Minden olyan nehéz és kusza és fájdalmas. Könnyű beleesni ilyenkor egy kis önmarcangolásba, hogy ki vagyok én, mire is vagyok jó. Ezeket gyorsan felejtsük el, többet ártunk vele, mint gondolnánk. Ugyanis a paradigmaváltás lényege, hogy szemléletmódunkat gyökeresen megváltoztatjuk. Nézzük meg, vizsgáljuk meg közösen mi az a két szemléletmód, ami megnyilvánulási formájukban különböznek, rendeltetésüket tekintve pedig ugyanazon cél felé törnek. Az egyik a fizikai, vagy ha tetszik a földi síkon való történések. Az imént ecseteltük a környezetünkben tapasztalt nehézségeket. Nincs nap, hogy ne jönne szembe egy hír, hogy a legtöbb vendéglátós nem nyit ki többet. Tanárok, orvosok a diplomájukkal a vicc kategóriát súrolják. Az én hivatásom és üzletágam pedig partra vetett halként csapdos. A vég elkerülhetetlen! A rendszer összeomlik! Nagyon fontos itt, hogy ez a mi rendszerünk, az a rendszer, melyet az ember alakított ki. Elhagyva mindezzel az univerzum törvényeit, és több ponton megsértve azt. Mindez csak mélyült és mélyült évszázadok alatt. Már nem képes ez a struktúra fenntartani önmagát! Ez vonatkozik minden szektorra. Egyik sem újította meg önmagát. Régi rosszul működő rendszerre épített az emberiség légvárat, s ez a légvár most összeomlani látszik. Elfelejtettük honnan jöttünk, kik vagyunk. A talmi csillogás káprázatába estünk, s most vissza kell állítani mindazt, ami hajdanán ősi belső tudásból, megértésből, a szellemi isteni valónk mélyéről jött.
Ez az, ami szemben áll a fizikai megnyilvánulással, mégis egy a célja: Az eredeti rend visszaállítása!
Ebben a folyamatban vagyunk, ettől olyan fájdalmas. Minden, ami avítt, kitépnek belőlünk, hogy újat kapjon a helye. Ahogy én látom, nagy dolgok történnek világunkban.
S mindezt a folyamatot hogyan képzelem el? Nagyon fontos, hogy a két síkot, tudniillik fizikai és szellemi – együtt tekintsük. Mert csak egyik tükrében értelmezhető a másik. Mindig a szellemi hat a fizikaira, sosem fordítva. De kölcsönhatásban is vannak. A földtörténeti korszakváltásával kezdtük. Dimenzióugrásról, vagyis szellemi, mentális mérföldkő meglépéséről beszéltünk. Ennek vannak fizikai síkon tapasztalható jelei, melyeket, ha nem jól értelmezünk, károsan hathatnak életünkre. Kelthet bennem pánikot és kétségbeesést. Kilátástalannak tűnhetnek dolgok e síkról nézve. De vajon mire ösztökéli az embert a kialakult helyzet?
Mindenki meghatározott céllal jön e világra. Nincs oktalanság az univerzumban. Konkrét feladattal érkezik mindenki. E világkorszakban pedig különösen nagy a tétje minden feladatnak. A Föld emelkedéséhez nekünk kell ugrani, a mi feladatunk a szellemi fejlődés (elsősorban), nem a növényeké és egysejtűeké. De természetesen nekik is kell, hisz nincs oktalanság. Ehhez pedig önmagunkra kell rátalálnunk, tudni ki vagyok, honnan jöttem. S itt ér össze, szellemi a fizikaival, az égi a földivel. Itt találhatjuk paradigmaváltozásunk lényegét.
Hál Istennek vannak barátaim, s látom környezetemben is, hogy az emberek a kilátástalan rendszeromlás alatt elkezdtek lelküknek, álmaiknak élni. Pontosan a struktúrákban fellelt hibák, melyek az omlást is okozzák, sarkallták és sarkallnak ma is sokunkat egy olyan stabil rendszer kidolgozására, melynek régen eljött volna már az ideje. Jobbnál jobb szellemi termékek újításáról hallok. Gazdasági, pedagógiai, művészeti és az élet egyéb területeiről. S közben nem történt más, csak az önmarcangolásról áttértek a gondolkodásra. Elkezdtek a lelküknek élni! Elengedni mindazt a korlátot, melybe bele voltak szorítva. A 8 óra munka, 8 óra pihenés kora le fog járni! Mert nemhogy 8 óra szórakozásra nincs ereje az embernek, de önmagával foglalkozni, hogy ki vagyok és mit is akarok kérdésre, végképp nem maradt ereje e régi rendszerben.
Van tehát szellemi rendeltetése a karanténnak, a Maradj Otthonnak? – hogyne lenne!
Elfogy a pénzed, megszűnik a munkahelyed? Akkor trenírozzon ez a szellemi paradigmaváltásra. Mindaz, aki észrevesz dolgokat és elkezdi mindazt élni, amit észrevett, ahhoz valamilyen módon eljut a szellemi megértés kegyelme. Aki kitartóan dolgozik önmagán, annak lassan, lépésről lépésre megérkeznek a megfelelő eszközök. S ezáltal, ha lassúnak tűnő tempóban is, de időben érkezünk meg abba a mederbe, melyet magunknak alakítottunk ki. Ha elképzeljük mindazt, amit akarunk, amit szeretnénk, most képesek vagyunk fizikai síkra lehozni, vagyis megvalósítani. De ehhez ezt a gazdasági válságot, melyben fizikai síkon nyakig benne ülünk, csakis szellemi forradalommal, a közösség jegyében, egymást segítve tudjuk hatástalanítani és megteremteni az aranykort. Ehhez bátorságra, önbizalomra, eltökéltségre, s mindenekelőtt nyitottságra van szükséged.
