A Magyarság feltámadása

Kedveseim!

Úgy érzem ismételten talút kell ragadnom. Elsősorban elnézésetek szeretném kérni, hogy váratlan időkben bukkanok fel, s nem megszokott rendszerességgel. De lejegyezni valamit akkor tudok, amikor olyan időszakot élünk meg, amikor különös események zajlanak, vagy épp azt érzem, írnom kell. És most azt érzem.

Ugyanis, ahogy én látom, elkezdődött valami, megkezdődött egy folyamat. Az már nem titok, hogy ez a rovat a jelenkor eseményeivel foglalkozik, és az sincs véka alá rejtve, hogy mindez nem a fősodratúnak kedvez.

Most a megszokott módon, kissé távolabbról kezdjük el e témát boncolni. Ezen a ponton kiteljesedik és elválik a fizikai sík, a szellemitől. Értem ez alatt azt, hogy megtörténik, és tovább nem lehet megvezetni az embereket. Ugyan akkor ezen a ponton találkoznak is, vagy ha tetszik, keresztezik útjaik egymást. S valójában azért, mert elérte, utolérte egyik a másikját, kezdünk szellemileg is felnőni. Így hát a prizmán valamelyiknek meg kell törnie.

Korszak váltásról beszéltünk ez idáig, az aranykor küszöbéről. De mindössze, merő jóslatoknak látszódtak, hisz fizikai síkon, fizikai szemmel nem volt látható jele. No, most már ez sem így van. Beérett, mert be kellett érni a gyümölcsének. Hiszen egyszer már leszögeztük, olyan sok szellemi munka önmagunkon, nem lehet, hogy balsorssal járjon. De nem ám! Most már csak az a feladatunk, hogy továbbra is rendíthetetlenül, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk, saját és mások emelését. Most még inkább rá kell kapcsolnunk hatos fokozatra és buldózerként magunk alá gyűrni a vaskor hozadékát, a szó nemes értelmében. Olyan módon nemes, minthogy nem az erőszak útján járva, hanem a szeretetén. Mert e népnek küldetése van.

Valamikor jó pár évvel ezelőtt, kéretlenül elém tárulkozott a magyarság témája. Egészen a Csicsáky féle Mú elmélettől az Arvisúrákon át, egészen a matyó hímzésig. Badiny, Bobula géniuszi úttörői voltak a témának. De ami számunkra érdekesebb lehet most az a magyarokról szóló jövendölések. Komoly misztikusok tollából fakadó jóslatok, mely a magyarság jövőjét nézve, forduló pontok lehetnek. Ilyen volt rögvest az első, Pió atya, kapucinus, stigmatizált, szerzetes.

Így szól a jóslat:

“Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne erősebben kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!”

Ezek körül a jóslatok körül, mindig hűhó van, de csak a földhöz ragadt embernek. Nekünk, szellemi úton járóknak, tudnunk kell, hogy a lélek minőségeiből fakad a prófétálás tudása vagy egy avatar hozza le a szükséges információt.

Nézzük a másodikat!

VI. Pál pápa tollából származik a következő:

“A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását.

Az iratok titkosságának feloldása ma még nem lenne megalapozott cselekedet, mert az emberiség nem érett az ismeretanyag lojális megértésére. Napjainkban még feszültségeket keltene az iratok közzététele. De el fog jönni, majd azaz idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot.”

Azért, e sorokat olvasva érezzük, hogy valami gyanús. Nem ezekhez a megfogalmazásokhoz vagyunk hozzászokva, mi magyarok. S ha ehhez még hozzávesszük az elhazudott történelmünket, nyelvünket, származásunkat, mind azt, amivel lepusztították, irtották a magyart, rájöhetünk, hogy minden arról szólt, hogy e nép eltűnjön a föld színéről. De vajon miért? Kellett olyan embernek, vagy embereknek lenniük, akik tisztában voltak a magyarság jelentésével, kik Ők és mi a végzetük. Ezért kellett elnyomás alá vetni földünket, melyet annyi fájdalom járt át, vér áztatott, és düh korbácsolt. Családok ízekre szakítva, hitves a hitvestől, anya a fiától, tömegsírok tömkelege. De mindez nem vallott kárt, mert rózsa feslik és aranyeső hull alá a fájdalmak kivirágzott mezején.

De most térjünk át a jelen korra kicsit. Mennyi káosz van a világunkban? Semennyi! Éppen, hogy rendezés folyik, csak ez a fizikai síkú megjelenése. De vegyük számba a tényeket.

Világok szerte forradalmak és tüntetések vannak, a gazdaság a tönk szélén. Hazánkban pedig felütötte a fejét a megkülönböztetés, diszkrimináció. Itt meg is állunk egy picit, ugyanis evvel kezdődik az adott, „Ahogy én látom…” története. Mert, ahogy én látom, beigazolódni látsszék a jóslatok. Hogy mire alapozom mindezt?

Hónapokon át morfondíroztam magamban, hogy vajon mi is lesz a magyarság nagy feladata e kerek világon? Mi az, amivel elő fog rukkolni? Hiszen oly annyira össze vagyunk zsugorodva minden értelemben, hogy ebből felállni nem pesszimizmus, de igen hosszú folyamat lesz. A környező országokban történik valami, tesznek valami ellen az emberek, a vezetők is sokkal humánusabbak. Így jószerével, semmilyen fényt nem láttam az alagút végén. Nem, hogy változások nincsenek, de egyre rosszabb a helyzetünk. S én csak vártam azt a történést, amelyre elszakad a cérna, meghasad a jég.  És megérkezett, ugyan is kijött a rendelet, hogy mindent, amit oltási kártyával lehet, azt nélküle nem. Az embereknek pedig erre vízhangként reagáltak, hogy vagy mindenki, vagy senki! S én csak ültem szótlanul, egyetlen mondattal a füleimben, hogy ez lesz a „történet”! Megvan, amin e kor szelleme elcsúszik, és végleg elbukik.

Az Egyek Vagyunk érzése, gondolata, tudása az. Egyek vagyunk, egy vagyunk, egy helyről jöttünk az Egytől származunk. Ez pedig az egység, az EGY-S-ÉG. Nem pedig a két-s-ég, nincs szétválasztódás, mert az természet-törvénye ellenes. Úgy látszik nekünk ezt kellett megértenünk, megtapasztalnunk, s most már nincs visszaút! De hát ki is akarna. Majd jött a következő rendelet, még pediglen, hogy a vendéglátó egységek belső terei is megnyithatnak. S a vendéglátó egységek, köszönik szépen, de NEM! Nem kérnek belőle, azért sem mert a vendég ugyanaz, nincs különbség, különben is mindkettőjük, – tudniillik oltási igazolvánnyal rendelkezők s nélküliek – pénze közt sincs differencia. A törvénytelenségéről, mármint, ennek ellenőrzéséről nem is ejtenek már szinte szót, csak említést.  Mi történt, mi jutott el ezekhez az emberekhez, a szívükhöz? Az bizonyos, hogy valami más lett, nem a régi beidegződött program futott. Ahogy a mondás tartja, ha megdöglött a lovam, dögöljön a szomszédé is elven most senki nem osztozott!

Ahogy én látom, megértettük, hogy nem valami ellen, hanem valami mellett kiállva kell harcolni. Valódi győzelem csak e módon érhető el. De hogyan lehetséges mind ez?

A Magyarság egy különleges csoport a Földön. Mind fizikai, mind szellemi testünkben eltérünk társainktól. Sokan és tévesen csak a Kárpát-medencében élő nemzetet vélik magyarnak. De ez a megnevezés túlmutat, egy ma élő népcsoporton. Ez egy összefoglaló név. Őseink már a történelmi időket megelőzve is éltek e Földön. Teljesen más volt akkoriban a gondolkodás, a tudás. Összehasonlíthatatlan módon volt kapcsolatuk a szellemvilágokkal és szellemi törvények uralkodtak. Tisztában voltak származásukkal, feladatukkal. Tudták honnan jönnek, és merre tartanak. Ismerték az összefüggéseket, titkokat. Bele láttak múltba, s jövőbe. Éppen ezért nem volt mitől félniük. Rátartiak mégsem voltak, hanem a szeretet vallását élték. De akkor mi történt? István királyságára datálják a vaskor utolsó kezdetét, nagy szakaszát. Legalábbis, ami a magyarságot illeti. Befurakodott hozzánk is a nyugat római vallás. Itt egy tollvonásnyira szintén csak meg kell állnunk. A félreértések elkerülése végett, igen erősen kell hangsúlyoznunk a dolog szentségének sérthetetlenségét! Nem a dogmákban vagy a kánonokban foglaltak és megnevezett hitbeliségre irányuló nézetek, melyekkel gond van vagy valóságukat megkérdőjeleznénk, hanem a törvényekbe bújtatott, láthatatlan politika, ami meghozta a romlást. Továbbá, nincs jogunk megítélni a dolgok erejét. Tudjuk, hogyan hatottak az emberiség történetére, s hatnak még a mai napig is. A mi szempontunkból, ami itt lényeges, hogy evvel a hatalom betolakodásával, kezdődött el a magyarság szellemének a megtörése, hova tovább elpusztítása. No de elpusztítani még sem sikerült. Amint azt már említettük fentebb, sejtszinten más a Magyar.  Úgy is fogalmazhatnánk, elpusztíthatatlan. Nincs hatalom, mely erőt vehetne rajta. De a végjáték elkezdődött. Ezért első körben a tanító-gyógyítók, a táltosok kerültek a vesztőhelyre. Majd mindenki más, aki nem volt hajlandó behódolni. (Ismerős a helyzet kicsit…?)

Majd közel 500-600 évvel később volt egy nagyobb próbálkozás a magyarság feltámasztására. De ismeretes okok miatt meghiúsultak. Az első Hunyadi Mátyás a második maga II. Rákóczy Ferenc nevéhez köthető. De az idő még nem is jött el, a magyarság nem volt felkészülve egy tömeges ébredésre. És a sornak még nincs vége, hisz hol vannak még a Habsburgok, Trianont pedig fennen hangon hirdetve. A magyar nép, a magyar tudás, a magyar hit nagysága, apró darabokban hull alá mindegyre. Egészen addig, míg a magyar el nem felejti, mi is Magyarnak lenni.

S itt had idézzek egy klasszikust: „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség!„

Ma már a római katolikus vallás azon pozitív hozadéka, mint egy az Isten és Jézus a megváltó, sem igen él az emberekben. Magyarnak lenni, van olyan külföldi ország, ahol szégyen. Magyarnak lenni, majdnem csak, egy kelet Európa elején fekvő, szegény sorsú, furcsa nyelvet beszélő kis nép tagja lenni. Egészen mostanáig. Érezhetően megnyílt egy forrás kapu. Egyfajta energetikai átjáró. Melyen keresztül olyan tudások, erők és szikrázó fények ereszkednek alá, melyek valami régi, ősi tüzet hordoznak. Aki úgy dönt, hogy köréje áll, azt magával ragadja és fénnyé emészti a felgyülemlett „ezeréves” terhet. Helyét pedig átveszi a szeretet és az isteni akarat.

Ez az, ennek kell lennie azoknak a jóslatoknak melyeket Pió atya is reánk hagyott örökül. A „Magyarság” mint fogalom, mint küldetéstudat jelenik meg, jelent is meg mindig is a Földön élő nemzetek között. E nemzetre, törzsre volt bízva a tanítás, gyógyítás. Ehhez a tudást a magyari népek kapták meg. Mert, hogy összefoglaló néven, az ehhez a családhoz tartozókat magyari népeknek szokták hívni. Ilyen a Maya nép, amint azt a nevük is mutatja. Mára már csak a Kárpát-medencében élők leszármazottak, akik fent maradtak, de a Tarim medencében élő gúrok rokonaink. A medence szó érdekessége lehet, hogy őseink valami féle tudás alapján választottak hazát… Ellenben legjobb tudásom szerint a világnak ma már nem létezik olyan szeglete, ahol ne élne magyar ajkú ember. És a Magyarok kezdik visszakapni régelfelejtett tudásukat, erejüket. S evvel a szeretettel, melyet képviselünk, átszőjük Földanyát. Ehhez kaptunk meghívást. Ezt kell megmutatnunk a világ népeinek, hogyan kell valami mellett kiállni. Megmutatni hogyan s miként alkotunk egy egységet. Egységet egymással, Földanyával, a Teremtőnkkel és Önmagunkkal. Itt van már, kézzel fogható jelei vannak. A jóslat elkezdte önbeteljesítő programját.  Eddig azt mondtuk magunkról is, hogy a magyarral bármit meglehet tenni, hagyja, hogy élősködjenek rajta. Igen, fejünket a porba taposták, nevünket meggyalázták, Hazánkat elvették, hitünket megtörték. De most mindent visszakapunk. Vissza kell kapnunk, mert ez a Magyar végzete. A Földet átvezetni az Aranykorba. Nekünk, Neked, aki azt érzed magyar vagy, mert magyarnak születtél, most vállalt feladatod van. El kell végezned a küldetésed, be kell teljesítened a nagy tervet.

Kezd hát el vagy folytasd tovább, mert a jó mindig elnyeri jutalmát a végén!