Az, „Ahogy én látom…”eddigi cikkeiben, mondhatjuk tipikusan a félig üres szindróma vonult végig, azon értelemben, minthogy a vaskor nehézségeinek értelmezését néztük. Most a félig teli oldalát próbáljuk megközelíteni.
Amennyiben a fent leírt paradigma váltást áttudtuk engedni magunkon, esetleg azokat a szemléletmódokat be is építettük életünkbe és alkalmazzuk ezt a fajta tudatos gondolkodást, úgy elkezdődhet az ébredés időszaka.
Miből kell ébredni?
Valamikor e rovat legelején a földtörténeti korszak váltásról beszéltünk. Ez, amiben most súlyos évezredekig éltünk, bizony mély, alvó állapot volt, a vaskor, a „sárember” kora, amint azt Szabó László írta. De megemlíthetnénk itt a legnagyobbat is, Szepes Máriát, akitől minden időben érdemes tanulni!
Rettentő különös ez az állapot! Éber tudatállapotban éljük életünk hétköznapjait, érzékelünk, érzünk. S mi mindvégig abban a hitben tesszük mindezt, hogy ez a valóság. R. Descartes nagyon akkurátusan megfogalmazta, a már szállóigévé vált mondatot: „Cogito ergo sum! „ Avagy, gondolkodom, tehát vagyok. Ez az éber tudatállapot legfőbb jellemzője, hogy tudok saját létezésemről. Ma ezt tudatos tudatnak hívják. A hagyományos buddhizmus ugyanakkor MANASZ-nak mondja.
No de azóta már a tudomány ismeri a tudat alatti kifejezést is, melyet persze a szanszkrit nyelv, több ezer évet megelőzve, ugyan ezt a dolgot, CITTA néven jelzi.
Hogy megpróbáljuk bizonyítani saját igazunkat, tudniillik, minden mindennel összefügg, ezért észre kell venni a már leírásra került, fizikai és szellemi sík ide illő képét.
Esetünkben, a tudatos tudatállapot (MANASZ) a fizikai síkú megjelenés. Erről a síkról pedig már tudjuk, hogy hamis. Nem valós dolgok színtere, a lélek tanítására szolgáló „pódium”.
Láttuk ezt a COVID19-nél is, a gazdasági válság esetében is, mind-mind a félelem keltés és leuralás eszköze. Mindegy, hogy a vírus létezik valójában, vagy biológiai fegyver, de semmi esetre sem igazi, csak egy eszköz arra, hogy valami végbe menjen. Történetesen a Föld bolygó emelkedése. Minden nap tudatosan félünk, szorongunk attól, amit mondanak, mutatnak nekünk.
Viszont akkor a tudattalan, a tudat alatti…? Az a megfoghatatlan, szemmel nem látható részünk, igaz? Ezt egy kicsit absztrakt módon kell természetesen értelmezni, hisz a tudatos tudatot sem babráljuk, szagoljuk, tapintjuk, de pontosan ezek, azok az érzékek, amik elvezetnek hozzá.
De hallottunk már még is csak kicsit erről a cittáról. Ez volt az álmodás. Itt megnyílik a tudat alatti, és tudjuk is, hogy másként tapasztalunk ezen a részünkön. Vagy is, ez a bizonyos citta, a tudat alatti, kvázi a szellemi sík része. Itt van valami, ami mélyre van ásva, s ezt pontosan így is szokták a szakemberek megfogalmazni: Elásta a tudatalattijába.
Ha mind ezt összegezzük, s az eddigi két tudatállapotot premissza1 és premissza2-nek nevezzük, amint azt a filozófiai logikában teszik, akkor feltételeznünk kell, hogy a konklúzió az, hogy kell, legyen egy olyan tudat állapot ahol a P1 és P2 egyszerre valósul meg.
Hagy hozzam közelebb, mit is akarok evvel mondani, hogyan látom én.
Ha a tudatos tudat a manasz az éber állapotunk a nem valós világ, vagyis ébren álmodunk és a tudatalatti, a citta, ahol megbúvik az igazság, hogy mi miért történik velem valójában, akkor azt gondlom, így lennie kell egy olyan tudatállapotnak, ahol tudatosan tudom, hogy ki vagyok, honnan jöttem, miből vagyok, s mid ezen nem kell gondolkodnom, meditálnom. Mert számomra máshogy nincs is értelme!
Evvel viszont nem mondtam semmi újat, hiszen ezek után talán nem meglepő, hogy a több ezer éves ősi tudás, ezt a tudatállapotot BUDDI néven szólítja, ami annyit tesz, megvilágosodott, avagy tudat feletti.
A gondolatmenetem végén szeretném hangsúlyozni, hogy itt a teljesség hiányával éltem, ami a tudatállapotok szintjeit illeti. Ebben a rovatban, ekkora részletességgel, mellyel e téma bír és felölel, képtelenség beszélni. Az egy külön rovat lenne. Itt csak összegzünk, egy már meglévő tudás rendszert. De bármilyen kérdésed lenne, írd meg nekem, s megpróbálok válaszolni rá!
Remélem, sikerült valamelyest szemléltetni, az ébredés gondolatát. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon komplex rendszer, amiről beszélünk és bonyolult lehet, míg az összefüggések meglesznek. De azt gondolom, úgy látom, hogy ezek nélkül, nehezebb megemészteni mindazt, ami most van, ami körül vesz bennünket nap, mint nap. Sőt! E nélkül a rendszer nélkül, illetve tudása nélkül, reményvesztetté válhat az ember. Ellephetik a fájdalmak. S mind ez azért, mert valóságnak véli a történéseket.
Talán még arra érdemes kitérnünk egy gondolat erejéig, hogy szövegünkben az ébredés és a megvilágosodás fogalmait megvizsgáljuk.
A megvilágosodott ember alatt azt érti a hétköznapi nyelv, aki olyanná válik, mint Buddha. A mi ébredésünk egyfajta megvilágosodás valóban és ez lehet az az út talán, mely a Buddhává válás felé vezet.
Persze, joggal mondhatnák, most nekem, hogy többször felhívtam a figyelmet a politikai és vallási semlegességre. És ez így is van, most is! Nem a buddhista vallásról vagy annak követeként írtam a megvilágosodást, hanem igen is azon egyszerű, földi törvények megismerése alapján. Nem kell ismernünk a keleti filozófiát, egyszerűen csak megéljük az ébredés folyamataként. Már ha ébredezünk!
És, hogy miként ébredezünk? Erről is ejtettünk már szót. Amikor életünk egy-egy szakaszán észreveszünk összefüggéseket, már is izgalmasabbá válik… hangzott a mondat, valahogy így. Ergo, ha már eléggé fáj és az idegösszeomlás szélén állok és még mindig nem változtatok, bizony még sem fáj eléggé, hangzott Bubó doktor mondata helyesen. Mert ha tényleg eléggé fáj és változtatok, elkezd beindulni valami az életemben. És még jó párszor fájni fog itt, ott, kiharapnak belőlünk ezt, azt, de valahogy még is könnyebbé válik az élet, mert kezdem megérteni azt, ami velem történik s rájövök ezáltal arra az igen fontos tényre, hogy minden értem történik! Minden, széles e nagyvilágban. Azért, hogy én megértsek, fejlődjek, felébredté váljak, tudatossá, vagy ha tetszik Buddhává, Krisztus tudatúvá!
